felbaszod az agyát a határozatlanságoddal,
nem jó Őt látni, ha készen állsz rá, hogy elhagyd.
halandóknak elrendelt korlátok.
Miért akarsz elmenni, gyönyörű, nem látod?

ez tetszik:D
nincs tarháció.
nincs alvás.
nem létezik önkép.
nem létezett a fiú akiről álmodoztak a lányok.
nem, nem, nem létezik h minden mindig fáj.
csak túlkéne jutnunk rajtuk. de mi szeretjük ezt csinálni(?)
az önsanyargatás a legjobb módszer mindenre
már csak azt nem tisztáztam le magamban, h kötnek még az érzelmek, vagy már nem.
nem ismerem. + 1 hét.
minuszt az emlékek elé, azért érdekes fordulatot vesznek a dolgok. talán kicsit sértett
nem kicsit tűnt annak, de szarjuk le?
ez a múlt. erről nem kell beszélni. mert ez már elunt. de ha nincs rá igény. vagy nem olvasd. vagy privátba fogom írni.
ez nekem tömény.
egyetlen fiú nem tetszik. megint eljátszom azt amit régen. csak itt nem én maradtam viszonylag alul:D
tudom h elüt ádámtól. de mégis lassan az egész meg nem történtnek nyilvánítható. most mit lehet tenni.
ölbe teszem a kezeimet. nagyokat szippantok a goldenburg áporodott lehelletéből, és aztán töprengek tovább azon. melyik könyvet hová rakjam majd vissza a kis könyvtáramban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.